Don Tar szolgálati járműve PDF Nyomtatás E-mail

Don Tar verdája

Első teszt autónk első ránézésre egy originál Suzuki Samurai, ami nem egy különleges ritka típus terepjárós körökben. Jogosan vetődhet fel a kérdés a szakértőkben, hogy tulajdonképpen mi a francot akarok tesztelni egy olyan kocsin, amit mindenki úgy ismer, mint a szocializmusban a Daciát. Viszont, aki annak idején vezetett Daciát, az tudja csak igazán, hogy nincs a földön két egyforma autó. Ez a kocsi sem hasonlítható csakis önmagához, minden darabja önálló egyéniség.

 

 

 

 

lila párna

Ez a tény számodra is nyilvánvalóvá válik, amint beülsz és magad alágyűröd a lila szivacspárnát, és elkezdesz együtt lélegezni a járművel. De nézzük sorjában a dolgokat a kocsi kinézetét kívülről mindenki ismeri inkább nézzünk szét belül. Kezdjük mindjárt a lila szivacspárnával, a tulajdonosa saját elmondása szerint ez a párna nagyon hasznos tud lenni, ha valaki aranyér problémákkal küszködik. Nekem semmi gondom sincs a kimeneti nyílásommal, így a párna jótékony hatásairól igazából nem tudok beszámolni, sőt az amúgy Suzukisan béna vezetőülés sem lett tőle kényelmesebb.

 

 

 

 illatosítóA komfortról nem csak a lila párna volt hivatott gondoskodni, hanem a tápoldatos légfrissítő is, természetesen a belső visszapillantó tükörre akasztva. Nem vizsgáltam meg egészen pontosan, milyen típusú hegyi levegőt sűrítettek okos vegyészek ebbe a fiolába, tulajdonképpen a szaga nem zavart, inkább csak azon tűnődtem el miért kell egy kabrió kocsiba, sűrített hegyi levegő. Magam nem vagyok egy légfrissítő párti, én nem akasztanék sűrített hegyi levegőt kabrió kocsiba, mint ahogy nem teszek légfrissítőt a pottyantós budiba se. De ahogy nincs két egyforma autó, nincs két egyforma sofőr sem.

 

 

 

 

CB szendvics

A kényelmi berendezések után a funkcionális kütyüket vettem szemügyre. A tulajdonos régi motorosnak számít a szakmában, nem ez a gép az első harcjárműve. Ebből a tapasztalatból adódik, az hogy a közönséges sebesség-, és fordulatszámmérőn kívül még egy pár minden igazi off-road autóból kihagyhatatlan dologgal természetesen a kocsi fel van szerelve. Van itt kérem Ventus féle méterszámláló. Nagyon megbízható típusnak számit a szakmában. Én is ilyet használok, a megbízhatósága ellenére, nekem tartott már sztrájkot. A piros világító fénycső kijelző éjjeli trophyn klassz, nappal ha rá süt a nap kicsit nehéz leolvasni róla a számokat, de a jó navigátort az ilyesmi nem zavarhatja. Olyannyira igénytelen ez a műszer, hogy nem csak az esőt tűri, de még a magas nyomású mosásnak is ellenáll. A méterszámlálón kívül fel van még szerelve a kocsi CB rádióval, valami bazi nagy hangszóróval, közönséges rádiós magnóval, és kettő darab szendviccsel. Na és volt még egy szerkezet, ami tulajdonképpen egy WC-láncban végződött, és attól tartva, hogy ezt a láncot meghúzva itt is egy öblítés indul meg, nem mertem kipróbálni, hogy tulajdonképpen ez a lánc mit old ki.

MP3 lejátszó

Annál is inkább, mert a figyelmemet igazándiból a szivargyújtóba bedugott csoda kötötte le, amivel eddig én még nem találkoztam off-road autóban. Természetesen maga a működő szivargyújtó nekem, aki SJ-413-hoz vagyok szokva már nem mindennapi csodának számit. Azt is be kell vallanom, hogy amúgy eléggé el vagyok maradva a kihagyhatatlan extrák világában, így nem csoda, ha rácsodálkoztam erre a tutikás mp3 lejátszóra. Tettem egy próbát, bekapcsoltam, működik. A működési elvet nem sikerült megismernem, mert nagyon rossz számok vannak rajta, és azonnal ki kellett kapcsolnom. Csupán annyit tudok róla elmondani, hogy nem ajánlom senkinek se, én nem vennék ilyen szörnyű tucc-tucc zenét játszó szerkezetet a saját autómba. Azután, hogy ezen jól össze is vesztem a tulajdonossal, azonnal elfordítottam a kulcsot és lenyúltam a verdáját egy próbakörre.

 

Don Tar autója

A kocsi remek pöccre indul, és úgy megy, mint a távirat. Ez a gép valamiért meg van emelve, a kocka Ladához szokott vezetőnek olyan érzése van, mintha valami tekintélyt parancsoló nagy autóval gyűrnénk a kilométereket. Sőt a kocsi nem csak a fellegekbe lett emelve, hanem a hossza is optikailag került módosításra. A kocsi elejére szerelt dögtolóra pont olyan szögbe esik a tekintet, amitől olyan érzésünk van, hogy a kocsi orra legalább fél méterrel hosszabb. Becsapni a laikus vezetőt kizárólag a magassággal és a hosszúsággal lehet, mert a szélesség az első kanyarnál kijózanít bennünk. Ez nem egy Mercedes G, de nem rossz kocsi, sőt nagyon jó. Nagyon nem érdekel engem, hogy hol van a dobfék, meg a tárcsa csak az szokott érdekelni, hogyha fékezni akarok a fékpedál benyomására lassít-e az autó, vagy sem. A fékről több szót nem is ejtenék, amikor nyomtam a pedált lassult, amikor felengedtem nem. Minden rendben volt vele. Mivel nem vagyok autószerelő, én csak vezetem a kocsikat, és nem tudom, hogy mitől mennek, nem fogok belemélyedni a lóerőkbe, és nyomatékokba. Én azt szeretem, amikor benyomom a gázpedált, akkor a motor teszi a dolgát, viszi a kocsit. Erről a motorról azt kell tudni, hogy minden Suzuki legbiztosabb pontja a motorja. Annak idején a szamurájok ezt a forgógépet véletlenül kinyírhatatlan darabnak készítették el, aztán amikor ezzel maguk is szembesültek, és tudatosult bennük, hogy ez a motor sosem megy tönkre, azonnal vacak kasztnikat kezdtek el gyártani köréje. Egy Suzuki motornak két dologra van szüksége olajra és benzinre, jó sok benzinre. Ez saját tapasztalat nem ezzel a kocsival lett mérve. A teszt kör alatt ennyi benzint nem füstöltem el. Nem közúton próbáltam ki az autót, mert ki az őrült, aki egy ilyen autóval aszfalton jár. Teljesen felesleges dolog egy ilyen autóra a rendszám, mert ez a kocsi nem a közútra termett. Megjártam vele pár púpot, és gödröt, egy percig se rettegtem tőle, hogy jaj ennyire nem kéne adni az ívet a gépnek, mert mit fog szólni a tulaj, amikor visszaviszem neki. Pár perc után az autó magától ment bele a gödrökbe, ugrott neki a sirató falaknak. Az ilyen autót nem lehet vasárnap elnézegetni a garázsban. Ebben ülni kell és menni kell vele rúgatni. Kopog benne a műanyag, és ha nem jól állítod be az ablak lehúzó kart minden zöttyenőnél belevered a térded, ennek ellenére ez a kocsi egy szerethető darab. Aki még nem vezetett Samurait az azonnal próbálja ki! Don Tar verdája nagyon jó kocsi, a tulajdonos féltő gonddal vigyázza. Szépen ki van lakatolva, és mindig le van mosva. Az autó nagyon jó. Nekem nem tetszik a sötét színe, de egy igazi Don nem járhat rózsaszín autóval. Legközelebb egy világosabb színű autót fogok kipróbálni, ez a mozdony szőke metál elég nyomasztólag hatott rám. A kocsi mindenképpen a kellesz nekem kategóriában végzett, ami azt jelenti, hogy kell nekem is egy ilyen, természetesen más színben, és tucc-tuccos mp3 cucc nélkül, a működő szivargyújtó jöhet.